SZŐKE VERONIKA

BEMUTATKOZÁS

Az alkotás miértjét sohasem tudtam igazából megfogalmazni. Leginkább egy madár repüléséhez tudnám hasonlítani, ami nem táplálékszerzés, vagy egyéb ösztönkésztetés céljából fakad, hanem magából a megmagyarázhatatlan játékos élvezetből. Egyszer csak történik valami, s a madárka kibontja szárnyait, nekifeszíti a légnek, hogy végig simogathassa velük a kék eget.

Az ihlet is ilyen a maga misztikus érthetetlenségében. Valahonnan jön, megérint, s ha nem vagyunk elég ügyesek, tovatűnik anélkül, hogy kibonthatnánk szárnyainkat a hatalmas, várakozó ég felé. Amikor jön egy érzés, születik egy gondolat, vagy egyszer csak látok valamit, ami valamiért megindít, szinte azonnal belső vizuális élménnyé formálódik bennem. Mindössze ennyi a teremtés pillanata. Az, hogy mindebből hogyan lesz valóságosan kép, vagy kézzel fogható anyag, már teljesen a tudatos énünkön múlik.

A sors különös kegyelmének érzem, hogy egy olyan ember szárnyai alatt bontakozhattam, aki messze fölötte állt a földi élet hívságainak. Kustár Zsuzsa iparművész szelíd ösztönzéssel, szeretettel teli tanítással segítette láthatóvá tenni, képpé, anyaggá formálni lelkem üzeneteit. Azt hiszem, még mindig a grafikát szeretem a legjobban. Azt a nagyon vékonyra faragott ceruzát, amelynek finomsága lehetőséget teremt a részletgazdag kidolgozásra, a fény-árnyék játékának erőteljes megragadására. A nemez számomra tanító jellegű. Szeretetre tanít. A szinte láthatatlan, apró, vékony gyapjúszálak a sok törődés hatására egymásba kapaszkodnak, egymásba simulnak, mint a szerelmesek, hogy elszakíthatatlan egységet teremtsenek.

Zsuzsa néni mellett nagy hálával és szeretettel gondolok vissza azokra a művészekre, akik szintén tanítottak és támogattak céljaim elérésében: Petky Péter iparművészre, Szűcs Árpád festőművészre és nem utolsó sorban Csávás Csaba szobrászművészre, aki nemcsak a számomra teljesen új festészeti technikák alapjainak elsajátításában segített, hanem erősítette bennem gondolkodásmódom szabad felvállalását is. Ösztönző, támogató segítséget, az egyensúlyban maradó szárnyalás biztonságát jelenti Szűcs Attila professzor barátsága, aki hisz bennem, s aki megtanított magamban is hinni.

Bármilyen technikát is választok, fontos, hogy mások számára érthető legyen, üzenettel bírjon, tudjon gondolatokat ébreszteni, vagy érzéseket kiváltani. Nem azért alkotok, hogy híres vagy sikeres legyek. Azért alkotok, amiért a madárka egyszer csak nekiiramodik, hogy szárnyait kitárva élvezettel belehasítson a légbe!

Szőke Veronika